Stratego

Igen, igen, ilyen játékot még, muszáj! Sokkal jobb, mint a szalagtépő, és pláne ezerszer jobb, mint a számháború! Kártyákkal kell rohangászni két csapatban, és megvan, hogy mi üt mit, mint a kő-papír-ollóban, és a bomba mindent üt, kivéve a tűzszerészt, de senkit nem tud megfogni, de cserébe a bomba cserélhet kártyát – és lehet benne cselezni, és elhitetni, hogy már nem vagy a bomba, és menekülsz, és magad után csalni a másikat, és aztán juhú, jól felrobbantani, és tőrbe csalni ezzel a Generálist, aztán Anderst is, aztán tűzszerészként elkapni a sunnyogó Kiant, aztán menekülni előle, amikor jön bosszút állni egy magasabb lappal… Feldobta az egész napomat. (Vagy csak az tette meg a hatását, hogy Szabi megszabotálta a dán kávét, és dupla adagot rakott a gépbe. Jesper Voldby húzta is a száját, hogy milyen erős lett.) Aztán lezuhanyoztam meleggel-hideggel, és hajat mostam, és elvégeztem minden női megtisztulási szertartást, és most új embernek érzem magam. És ma senki sem zaklatott szobám szentélyében, és most se nyitnak be kétpercenként megkérdezni, hogy miért nem megyek Martin koncertjére, és nem kell egyfolytában fülelnem, hogy mikor hangzanak fel Hani jellegzetes csoszogó léptei a folyosón, és mikor jön be és hagyja következetesen nyitva az ajtót maga után. A hold ezüstre színezi a háztetőket, az előbb benézett egy csillag is – ez egy jó nap.