"Tudom, hogy te vagy a dobos!"

Ma úgy döntöttem, a basszgitár már uncsi, inkább dobolni szeretnék. Hát, az nem uncsi, sőt. Ejj, de szeretem én ezt, mikor új minden oldalról, és minden erőmet meg kell feszítenem, hogy sikerüljön – ilyenkor boldog vagyok, hogy élek, és nem gondolok arra, mennyire várom a hazamenetelt. És büszkék lehettek rám, mert a nap végére megtanultam a ritmust, és ha nem is hibátlanul, de elég megbízhatóan játszottam a „zenész legjobb barátjának” szerepét a bandában. Noha nem hiszem, hogy valaha is lecserélném az éneklést, nagyon élvezem, hogy ennyi mindenféle hangszert kipróbálhatok. Komolyan, már csak ezért is megérte eljönni.