Kiegészítések

Ami méltatlanul kimaradt a múlt hétről szóló beszámolóból, az az Óriáshinta (Giant Swing) fedőnévre hallgató Outdoor akció. Szabadesés húsz méter magasról. Meglepő hatékonysággal csalogatja elő a halálsikolyt a tesztalanyok ajkairól.

A mechanizmus lényege: egy hosszú kötél felapplikálva két jó magas fára, a tesztalanyt ráapplikáljuk a kötélre, majd csigák és erős karok segítségével felhúzzuk egy harmadik fára, és hajrá, zutty. Ha elég magasra húzzuk, egy darabig szabadesést produkál. Meg halálhörgést. Izgalom garantált. (Igen, először sikítottam az Outdoor folyamán – de legalább hosszan és dallamosan.)

Érdekes, ha én lennék a társastánc tanár, és hiány lenne a fiúkból, eszembe nem jutna lányt táncolni. De ha már Vibeke ragaszkodott hozzá, hogy én legyek a férfi, legalább hagyta volna, hogy vezessek. Ezt a dilettantizmust, mint tanár, mint táncos! Sajnálom, a dilettánsokkal szemben nem vagyok toleráns.

Ja, és a múlt hét sokkoló hírei.

Sokk no. 1) Morten homlokán azért húzódik Harry Pottert megszégyenítő sebhely, mert nem is olyan rég műtötték agytumorral, és a kontrollvizsgálatok miatt kellett hazamennie.

Igen, ez is egy olyan szelete az itt látottaknak, amit szeretnék megőrizni magamban. Mert megtehetné (és sokan meg is tennék), hogy otthon, ágyban fekve várja az eredményt és sajnálja magát. Ehelyett ott nyomja velünk Outdooron, és végigcsinál mindent, de mindent, noha szemmel láthatóan retteg a magasságtól. Én biztosítottam, mikor az arccal előre rapellinget csinálta, és lentről a kötélen éreztem, mennyire remeg a keze. Mikor leért, az arca szabályosan szürke színt öltött, és reszketett tetőtől talpig, mint a nyárfalevél, de akkor is megcsinálta, ahogy az óriáshintát is, a mászást is, és az összes többit.

Sokk no. 2) Hani nem véletlenül olyan, amilyen. Az apja (aki egy szemszínekre vonatkozó elejtett megjegyzés alapján erősen gyanítom, hogy valójában nem a vérszerinti apja) egy állat. Úgy értem, tényleg: olyan ember, aki néha rossz kedvében jó ötletnek tartja hozzávágni a vasalót a feleségéhez, vagy a születésnapján felköszöntés meg ajándék helyett addig ordítani Hanival, amíg az át nem menekül a barátaihoz, vagy az érettségi napján azzal útnak ereszteni, hogy úgyis megbuksz, mert hülye vagy.

Igen, szánom és megértem. A világ szomorú és kegyetlen tényei közé tartozik, hogy ettől még nem idegesít kevésbé.

Gyakran kapom magam azon, hogy a legközelebbi ablakon kifelé bámulok. Még régen, a gimnáziumban volt ez szokásom. Gondolom a tekintet ösztönösen törne a szabadulás felé. Nem tűröm jól a bezártságot.