Izgulnom kéne?
Nem teszem. Se nem félek, se nem sírok. Vannak barátaim, akik megtegyék helyettem. Akik az ágyamon ülve élére hajtogatják nekem a pólókat a bőröndbe, és közben hasznos tanácsokkal látnak el arra nézve, hogy mit vigyek, mit ne. És persze eközben a ruhák és nélkülözhetetlen dolgok mellett bensőséges témák is előkerülnek.
Fura. Az a határozott érzésem, hogy nincs mitől félnem. Egyszerűen... nincs. Szinte érzem a kezemben mindannak a tapintását, ami az itthon maradók közül fontos: megannyi rugalmas és szilárd szál, amit még csak igazán próbára sem tesz majd három hónapnyi távolság. Minden más pedig - felesleges sallang, nem igaz?
A bőröndöm javarészt bepakolva. Készen állok.
Ma repülök.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése