Megvan az órarendem. Fő tárgyaim: Zene, és „Outdoors”, ebben ilyen extrém sportok tartoznak, mint evezés, mászás, stb. Nem volt egyszerű történet – az egész félévből nem kell mást magamnak fizetnem, mint a mosodát és a „kis” tanulmányi utat, és már ez is komoly tétel. Ráadásul egyértelmű, hogy megfelelő felszerelés nélkül érkeztem, úgyhogy helyben kell majd beszereznem ilyeneket, mint túracipő; szerencsére a ruhák érdekes módon nem drágábbak itt, mint otthon (már ha a minőségi cuccokból indulunk ki, mert a kínai bóvlinak megfelelő árkategória hiányzik). Valószínűleg több idegeskedésembe és fél-csöndes hisztimbe került mindezt végiggondolni és letárgyalni a szüleimmel, mint amennyi valóban szükséges lett volna. Ezt betudom a fáradtságnak, meg annak, hogy ezerakárhány kilométerre vagyok otthonról, és főleg hogy emberek vesznek körül a nap huszonnégy órájában. Itt, kéremszépen, nagyon közösségiek vagyunk, annak minden gyönyörűségével és hátulütőjével.
A kis tárgyaim: gitár kezdőknek, hangképzés, társastánc, dán nyelv, kórus, angol irodalom és modern tánc. A tanári kar azt kell mondjam, hogy profi. Line például ma reggel fél óra alatt úgy megénekeltette azt a hetven embert, hogy ihaj: energikus volt, lenyűgöző és hatékony, mind tanári, mind zenészi minőségben. A képzetlen, összeszokatlan társaságból a rövidke foglalkozás végére sikerült nemcsak számunkra élvezetes, de azt hiszem, külső fülnek is élvezhető többszólamú dalolászást kicsalnia. A csapatépítés során is minden lehetséges módon megmozgató, kreatív akadálypályát állítottak össze nekünk, sőt, Vibeke is nagyon aranyos táncocskákat tanított nekünk ma délelőtt. Komolyan mondom, ha így megy tovább, ihletet kapok valamilyen rend vezetéséhez az MTT-táborban.
A dánok továbbra is rettentően segítőkészek és aranyosak. Eddig elég lenyűgözőnek találom az általános képzést: gyönyörűen beszélnek angolul, jó a mozgásuk, a többségük játszik valamilyen hangszeren, és jól énekel, egyszóval készségtárgyak terén remekelnek. És eddig még nem hajtottak el az idióta erőfeszítéseimmel, hogy minél többet szedjek magamra furcsa nyelvükből, sőt, nagyon lelkesen és készségesen magyarázták a szavakat, a kiejtést. A többiek is jó arcok: a csehekkel meg a magyarokkal kialakult egyfajta spontán közép-európai front, a lengyelek meg a litván-lett-észt versenyzők alkalmi részvételével. Adela egy arc; Hana meg aranyos, csak továbbra is túlságosan szociális.
Azt hiszem, nekem azért könnyebb lesz csütörtöktől, mikor végre kezdődik a rendes tanítás. Belátom a szükségességét az összes közösségépítésnek az első három napban, és mély főhajtás kíséretében elismerem, hogy a lehető legprofesszionálisabban van kivitelezve – de azért kicsit fura.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése