2009. IX. 20. – Kollégista életérzés

Ma délutánra, két és fél nap ismerkedés és bájcsevely után, mindenre voltam hangolva, csak csapatépítésre nem. Hana nagyon aranyos, de egyfolytában beszélgetni óhajt, és néha nagy szemeket meresztve megkérdezi, hogy akkor mi a délutáni program. Könyörgöm, adott egy város, vagy három erdő, és egy wellness-centernek beillő hatalmas épület-labirintus. Mi kell még, hogy lefoglalja magát az ember? Délután négy tájban már erősen kezdett zavarni, hogy fél órám nem volt egyedül egész nap; úgy kellett szabályosan kiszöknöm az erdőbe sétálni, és meglehetősen borúlátóan néztem az este elébe.

Nos, nemigen láttam még ennél profibban levezetett ismerkedőestet. A dánok, mint kiderült, ilyen éneklős népek: a megnyitó előtt, mint valami Istentiszteleten, kiosztották a zsoltároskönyveket, akarom mondani a højskolesangbogokat, és Kutyavári Asszonka (elnézést, Vibeke Hundborg) üdvözlő beszédének szüneteiben elénekeltettek velünk vagy három dán dalt. Nos, tudni kell a dán nyelvről, hogy egészen esetlegesen ejti ki a leírt hangzókat, legalábbis nekem még nem sikerült kisilabizálni a rendszert, úgyhogy blattoltam a dallamot is, a szöveget is, ennek ellenére élveztem, és remélem, lesz még alkalmam belejönni.

A tanári kar amúgy tele van karizmatikus, és szerintem igenis jóképű férfiakkal (na jó, meg nőkkel is). Kár, hogy szinte mind családapa. Megtévesztőek ám errefelé az életkorok: a magyar átlaghoz képest mindenki bőven letagadhatna egy-két tízest. A diákok közti srácoktól ellenben továbbra sem vagyok elájulva: szerény elitista véleményem szerint elég pocsék egy felhozatal. Libaszolgálati közlemény vége.

Ami a csapatépítést illeti.

Ismerkedős játék no. 1. Nézz ki valakit, jegyezd meg a kinézetét, és fusd körbe. (Előtte persze találd meg a káosz közepette, mert mindenki próbál épp körbefutni valakit.) Aztán nézz ki valaki mást, és bújj át a lába alatt. Aztán egy harmadikat, és ugord át. Aztán ismételd meg mindhárom műveletet, ugyanazokkal az emberekkel.

Ismerkedős játék no. 2. Søren, az egyik tanár, odamegy a baloldali szomszédjához, és bemutatkozik, majd a szomszéd is, majd köszönnek egymásnak, nevükön szólítva egymást. Aztán Søren megy tovább, és a szomszédja is, és így kialakul a sor.

Ismerkedős játék no. 3. Kb. egyenlő számú csoportokra oszolva felállunk szőnyegekre, amiken épphogy elférünk. Anélkül, hogy lelépnénk a szőnyegről, rendeződjünk ABC sorrendbe a nevünk kezdőbetűje szerint. Aztán a lábunk nagysága szerint. Aztán aszerint, hogy ki utazott a legtöbbet az iskoláig. Aztán aszerint, hogy ki csókolt meg a legtöbb embert. (Ha már összehasonlító puszológia.) Nos, igen, ennél a pontnál jutottunk el odáig, hogy csalunk – mit nekünk rendeződni, majd hazudunk. Nos, igen, Line (a játékot levezető tanár) széles vigyorral közölte, hogy csak szeretné megnézni azt a szerencsés férfit, aki valóban húsz lányt csókolt meg.

--És mondd, honnan érkeztél? Észtországból? És mondd, tervezel majd itt is megcsókolni még néhány lányt? És ki az a szerencsétlen ott a sor végén? Martin, te csak egyet?

--Igen – a feleségemet – válaszolta vigyorogva Martin, az egyik tanár.

Ismerkedős játék no. 4. Leveszi mindenki a cipőjét. Aztán random a kezébe vesz egyet (lehet akár a sajátja is). Aztán ütemre feldobjuk, elkapjuk. Aztán minden negyedik számolásra a bal szomszédunknak dobjuk, és jobb szomszédunkét kapjuk el. Aztán minden második számolásra. Aztán minden számolásra…

Végül pedig kávézás a közös helyiségben, amit Niels szerint direkt „olcsó” bútorokkal rendeztek be, hogy a bulik során kedvünkre szétszedhessük. Eleinte csodálkoztam ezen az esti kávézás dolgon, de igazából a dán kávé olyan híg, hogy egy liter alatt meg se kottyan.

Holnap kiválasztjuk a tárgyainkat, de a tanítás csak csütörtökön kezdődik. Hát, most már tele van az épület, és az órarendünk is. Remélem, esténként azért fogok tudni kicsit antiszockodni – bármilyen jó legyen a hangulat, azért szükségem van elmélyülésre, a sok élmény leülepedésére is.