Rövidhírek

Csütörtökről péntekre sátrazni fogunk. Igen, ebben az időben. De előtte még ugrálgatunk kicsit a jéghideg vízbe – aggodalomra semmi ok, ezúttal állítólag mindenkinek fog jutni neoprén ruha. Ahogy kaptam kincstári polifoamot és hálózsákot is. Egészen meghatódtam, mikor Jesper kicserélte a kezemben lévőt egy másikra, mert az melegebb.

Jövő héten Berlinbe megyünk. Kezdet gyanánt hozzánk fognak vágni egy háromnapos bérletet mindenféle tömegközlekedésre, és egy adag kajapénzt. Jó lesz. Itt az idő megint felkerekedni egy kicsit: Bjerringbro már túlságosan megszokott így három hét után.

Egyéb apróságok:

Talán a legmulatságosabb epizódot el is felejtettem eddig elmesélni. Volt szerencsém megtanulni, hogy a „girlfriend” szóval nem árt vigyázni. Maria ugyanis a barátnőim említése miatt napokig abban a hitben élt, hogy lezbikus vagyok, és frász jött rá, mikor egyszer tánc közben rávigyorogtam. A születésnapom estéjén szánta rá magát, hogy rá is kérdezzen. Jót nevettem.

A szombati vacsorához kaptunk tejfölt. Valódi, hamisítatlan tejfölt. Szegény Rolf aligha értette, miért szöknek könnyek a szemembe.

Leho, a lett srác, aki leginkább azzal híresült el, hogy névsorolvasásnál „Igen” helyett mindig egy laza „Helló!” szócskával adta tudtunkra jelenlétét, kitörte a bokáját. Szegény – a két fő tárgya sport és outdoor lett volna. Most az egyik lábát fekete kötés fedi térdig; néhány napig mankókkal ugrálta végig a folyosót nagyon is agilisan, újabban meg szerzett valahonnan egy tolószéket, és abban közlekedik.

Hanával megvan a közös pontunk: a teniszezés.

Jelentem, a nagy nemzetközi ifjúsági tömörülés végre felfedezte, hogy lehet egymásnak csúnya szavakat tanítani a magunk nyelvén.