Lusta bejegyzés

Tegnap gitárórán a "második turnus", a nemzetközi csoport (ugyanis a kevés gitárra való tekintettel kettébontottak minket, és egy dán meg egy külföldi osztozik egy hangszeren) arra jött be a terembe, hogy Anders (a tanári kar egyetlen nem nős férfitagja) épp a dán kislányokat hajkurássza. Egyesével levadászta és legyűrte őket, majd filctollal bajszot és szakállat rajzolt sikongatva tiltakozó áldozatainak. Utána mentegetőzve hozzáfűzte nekünk, hogy ez a büntetés, amiért rosszul játszottak az órán. Niels figyelmeztetett, hogy egy dán népfőiskolán közvetlenebb a tanár-diák viszony, mint ahogy mi azt megszokhattuk, no de ennyire?

Lusta vagyok elkezdeni pakolni Norvégiára. Pedig milyen gyönyörű hátizsákot kaptam már kölcsön az iskolától.

Nincs most kedvem a társastánchoz se negyed öttől - a szociális, ráadásul jelen esetben nemek közötti dependencia minden megalázó kiszolgáltatottságával.

Sajnálom, én képtelen vagyok úgy gyakorolni, hogy tudom, hogy áthallatszik a két szomszédos szobába - ahol talán aludnának, vagy valami másra koncentrálnának éppen, vagy csak nem szeretik talán ezt a zenét, vagy esetleg halálra idegesíti őket a kornyikálásom. Hiába, a gyakorlást hallgatni nem élvezetes - és a kényszerközönségem iránti részvét egyszerűen megbénít. Pedig nagyon, nagyon, nagyon szeretném, hogy jól sikerüljön jövő hétfőn az Easy.

Valószínűleg jót tenne a lelki nyugalmamnak, ha Hani nem sikongatna örömében-bánatában, nem csoszogna, és becsukná maga mögött az ajtókat. Van még hová fejlődnöm elfogadás terén.

Ja, vasárnap jártam Viborgban. Bájos kisváros; Bjerringhörrnél egy fokkal nagyobb, középkori eredetű település, a szokásos dán piros téglás házakkal (vizuális illusztráció a szokott helyen). Rendelkezik egy apró katolikus templommal, amit főleg a bevándorló lengyelek és (tudj'Isten miért) vietnámiak tartanak fenn. Adela egészen megrökönyödött azon, hogy errefelé a "hagyományos", tornyos-festményes-díszes katedrálisokat lakják a luteránusok, míg a katolikusok az általa kedvelt egyszerű, mondhatni "puritán" fehér házacskába szorulnak, pont fordítva, mint ahogy ő odahaza megszokta. És, kárpótolva a felekezetet a dekoráció hiányáért, az oltár mögött ablak nyílt egyenesen a tóra és az őszi színekben pompázó fákra.

Hazafelé pedig a következő párbeszéd zajlott le az állomáson köztem és szegény pénztáros hölgy között:
-Jeg vil gerne have en billet til Bjerringbro!
-Værsgo!
*Üdvözült vigyor*
-Nahát! Ez az első dán nyelven vásárolt vonatjegyem!
*barátságosan elnéző mosoly*
-Jól ment!

Dícséretes, milyen jól vette a helyzetet...