Jesper (a másik Jesper, aki nem Voldby) továbbra sem jön be órákat tartani; lassan két hete van szülési szabadságon. (Igen, a Jesper férfinév.) Ellenben angol irodalom óra címén küldött nekünk feladványt; egy Irwin Welsh novellát, ami jóval a túloldalról súrolja a jó ízlés határait. Kaptunk mellé korrekt kis elemző kérdéseket is, amiket csoportosan megvitathattunk. Egészen gimnáziumi irodalomórán éreztem magam.
A nap amúgy a Cirius órával indult. (Cirius a neve a külföldi diákok ittartózkodását fedező ösztöndíjnak, és igen, ez rengeteg szóviccre ad alkalmat. „We are Cirius students, after all…”) Bevallom, enélkül meg tudnék lenni. Talán tízen vagyunk összesen magyarok, és bármilyen hazafiatlan tőlem, hát, nem közülük kerültek ki a kedvenceim. Peti meg László például kimondottan fel tudja bennem nyomni a pumpát. Néha akkora taplóként viselkednek, hogy kedvem lenne az anyjuk helyett lekeverni nekik egyet.
Ellenben tegnap volt végre dán nyelvóránk, és idáig egészen ígéretes. Elképzelhetetlenül beteg, mindazonáltal szerintem rém bájos nyelv. Látnotok kéne a büszkeséget, amivel a dán diákok magyarázni tudják, hogy az ő nyelvük alkalmazza a legtöbb magánhangzót. És látnotok kéne az elkeseredett erőfeszítéseket, amivel a nem dán diákok ezen változatos hangzókat megpróbálják megkülönböztetni, majd kiadni magukból.
Outdoors órán pedig másztunk. Mégpedig (legalábbis én) egy baromi magas, póznának álcázott mászófalat. Korrekt biztosítással. És magasabbra felmásztam, mint a csoportunkból bárki, beleértve a srácokat is.
Holnap fákkal fogjuk ugyanezt csinálni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése