Ma délelőtt Adelával, Katkával és Zsófival látogatást tettünk a dán eretnekeknél.
Adela egyébként (akit egyre jobban kedvelek) sok szempontból hasonló cipőben jár, mint én: szintén ateista neveltetésű, self-made keresztény, ő azonban a (z állítása szerint egészen bonyolult rendszert alkotó) cseh protestáns egyházak seregéhez csatlakozott. Kimondottan érdekes volt két oldalról álmélkodni a dán egyház liturgiáját alkotó furcsa keveréken. Hazafelé élénk diskurzusba merültünk a különböző felekezetek liturgiai és dogmatikai különbségein. Egészen otthon éreztem magam. (Ezúton is üdvözletemet küldöm minden hazai eretneknek és magamfajta bálványimádónak…) Ja, aki nem lenne hozzászokva, elnézést a szentségtörő hangnemért – aki ismer, tudhatja, hogy valójában mélységes tiszteletet, elköteleződést és toleranciát rejt. (És természetesen semmi bajom a kacsacsőrű emlőssel.)
Tehát.
1) Igen, a lelkész fura fehér körgallért visel, nagyjából olyat, mint Félig Fej Nélküli Nick a Harry Potter filmekben; azonkívül egy zöld talárt. Nem, nem öltönyt és nyakkendőt, már csak azért sem, mert
2) igen, a lelkész nő.
3) A szertartás egészen egyedi keveréke volt az általam ismert katolikus és református gyakorlatoknak. Mondhatni, arany középút. Nem vagyok jártas evangélikus berkekben, nem tudom, ez mennyire általános, mindenesetre messze nem volt olyan száraz és mentális, mint amilyenre számítottam. Az énekek nagyságrendekkel jobbak a magyar katolikus készletnél (bár hozzátenném, ez sajnos nem nagy szó), és keresztet ugyan nem vetnek, se nem térdelnek le, de azért bőven van felállás-leülés, meg kérdezz-felelek játék lelkész és gyülekezet között. Igen, imádkoznak állva, sőt, a zsoltároskönyvben megtaláltam a Hiszekegy dán szövegét szinte szóról szóra (természetesen a katolikus egyházra vonatkozó rész nélkül, de akkor is). Mondjuk Miatyánk, amennyire meg tudtam állapítani, egyáltalán nem volt. (Persze lehetséges, hogy csak nem ismertem fel.)
A szertartás után megkérdeztük Adelával a lelkész segédjét, hogy kölcsönvehetnénk-e egy hétre a zsoltároskönyvet, nézegetni, összevetni a saját nyelvünk szövegeivel, tanulgatni belőle. Nagyon barátságosak, készségesek voltak. Jó pont nekik.
Egyébként azt hiszem, ahhoz képest, hogy (Bálint és a Wikipedia tanúsága szerint) a lakosság 96 %-a tagja a Dán Egyháznak, a többség szerintem nem jár rendszeresen templomba. Messze nem voltak tele a padok.
A templomról: barátságos kis fehér épület, megkapó boltívekkel, fehérre meszelt falakkal, fából faragott padokkal, egy darab festménnyel, és (ki tudja, milyen megfontolásból) egy gyönyörű, aprólékosan kidolgozott, felfüggesztett hajómakettel. A templomkertet képező temetőről már írtam.
Valaki, aki ért az ilyen dolgokhoz, meg tudná mondani, hogy vajon szabad-é nekem Úrvacsorához járulni egy Evangélikus szertartáson? Elvégre ők is hisznek benne, hogy Jézus Krisztus valóban jelen van…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Sajnos nem én leszek az, aki ért hozzá, de szerintem ez merőben meggyőződés és tisztelet kérdése. Ha hiszel benne és komolyan veszed, akkor miért ne? Nehezen tudom elképzelni, hogy emiatt bárki beléd kötne. (Bár nem ismerem a dánokat...)
Jelen esetben nem a dánok, hanem a saját felekezetem ítélete érdekel... Tudod, nem áll szándékomban szentségtörést elkövetni, merő túlbuzgóságból.
Ó, a körgallér! Péntek este megnéztük itthon az Olasz nyelvlecke kezdőknek c. dán filmet (csak ajánlani tudom!), és abban láttam a körgallért a lelkészen (akit a magyar fordítás szinkronban és feliratban is egyaránt néha papnak hívott - tévesen), egyből beleszerettem (nem a lelkészbe, a körgallérba). ^^
Elvileg itthon is felállunk meg leülünk néha, csak ez már kikopott a reformátusoknál, nem tudom, evangélikus testvéreinknél ez hogy is van.
A Hiszekegy (rövidebb) változata ökumenikus, csak a "katolikus" szót cseréljük le "egyetemes" (régiesh változatban: "közönséges") szóra, ami végül is ugyanazt jelenti, csak a katolikusnak van egy direkt félreértelmezhető jelentése 1517 utánról. ;0P
A Miatyánk meg a Bibliából van, ergo azt mindenki alkalmazza. Azt nem tudom, mennyire rendszeres része a dán egyházi liturgiának.
Úrvacsora:
A katolikus szemszögből szerintem nyugodtan, mert nincs átváltoztatás, ergo szentáldozásnak semmilyen szinten nem tekinthetik. Dán evangélikus szempontból akkor nincs vele gond, ha elfogadod, hogy valamilyen szinten Krisztus jelen van az Úrvacsorában. Ennél több nem kell. Hogy milyen szinten és hogyan, már bonyolult kérdés, ha érdekel, itt vannak részletek:
http://www.lutheran.hu/z/ujsagok/evelet/archivum/2004/40/095
http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Arvacsora
Ez egy örök kérdés és vitatéma protestáns berkekben.
Nahát, igazán köszönöm! :)
Ilyenkor olyan nehéz elhinni, hogy "Secular Europe..." *hálás mosoly Bálint felé* Pedig hát, te is mondod, Zsu: messze nem voltak tele a padok... *fejvakar
Hehe :)
Mikor én voltam Dániában, kicsit furán néztem a fogadó srácra, aki valami ilyen gondnokféle volt a templomban, és rákötötte a kedvenc technózenéjét a templom hangrendszerére.
Neki tök természetes volt, én viszont kissé szentségtörésnek gondoltam :)
Megjegyzés küldése