Inkvizítori jelentés Bjerringhörrből

Ma délelőtt Adelával, Katkával és Zsófival látogatást tettünk a dán eretnekeknél.

Adela egyébként (akit egyre jobban kedvelek) sok szempontból hasonló cipőben jár, mint én: szintén ateista neveltetésű, self-made keresztény, ő azonban a (z állítása szerint egészen bonyolult rendszert alkotó) cseh protestáns egyházak seregéhez csatlakozott. Kimondottan érdekes volt két oldalról álmélkodni a dán egyház liturgiáját alkotó furcsa keveréken. Hazafelé élénk diskurzusba merültünk a különböző felekezetek liturgiai és dogmatikai különbségein. Egészen otthon éreztem magam. (Ezúton is üdvözletemet küldöm minden hazai eretneknek és magamfajta bálványimádónak…) Ja, aki nem lenne hozzászokva, elnézést a szentségtörő hangnemért – aki ismer, tudhatja, hogy valójában mélységes tiszteletet, elköteleződést és toleranciát rejt. (És természetesen semmi bajom a kacsacsőrű emlőssel.)

Tehát.

1) Igen, a lelkész fura fehér körgallért visel, nagyjából olyat, mint Félig Fej Nélküli Nick a Harry Potter filmekben; azonkívül egy zöld talárt. Nem, nem öltönyt és nyakkendőt, már csak azért sem, mert

2) igen, a lelkész nő.

3) A szertartás egészen egyedi keveréke volt az általam ismert katolikus és református gyakorlatoknak. Mondhatni, arany középút. Nem vagyok jártas evangélikus berkekben, nem tudom, ez mennyire általános, mindenesetre messze nem volt olyan száraz és mentális, mint amilyenre számítottam. Az énekek nagyságrendekkel jobbak a magyar katolikus készletnél (bár hozzátenném, ez sajnos nem nagy szó), és keresztet ugyan nem vetnek, se nem térdelnek le, de azért bőven van felállás-leülés, meg kérdezz-felelek játék lelkész és gyülekezet között. Igen, imádkoznak állva, sőt, a zsoltároskönyvben megtaláltam a Hiszekegy dán szövegét szinte szóról szóra (természetesen a katolikus egyházra vonatkozó rész nélkül, de akkor is). Mondjuk Miatyánk, amennyire meg tudtam állapítani, egyáltalán nem volt. (Persze lehetséges, hogy csak nem ismertem fel.)

A szertartás után megkérdeztük Adelával a lelkész segédjét, hogy kölcsönvehetnénk-e egy hétre a zsoltároskönyvet, nézegetni, összevetni a saját nyelvünk szövegeivel, tanulgatni belőle. Nagyon barátságosak, készségesek voltak. Jó pont nekik.

Egyébként azt hiszem, ahhoz képest, hogy (Bálint és a Wikipedia tanúsága szerint) a lakosság 96 %-a tagja a Dán Egyháznak, a többség szerintem nem jár rendszeresen templomba. Messze nem voltak tele a padok.

A templomról: barátságos kis fehér épület, megkapó boltívekkel, fehérre meszelt falakkal, fából faragott padokkal, egy darab festménnyel, és (ki tudja, milyen megfontolásból) egy gyönyörű, aprólékosan kidolgozott, felfüggesztett hajómakettel. A templomkertet képező temetőről már írtam.

Valaki, aki ért az ilyen dolgokhoz, meg tudná mondani, hogy vajon szabad-é nekem Úrvacsorához járulni egy Evangélikus szertartáson? Elvégre ők is hisznek benne, hogy Jézus Krisztus valóban jelen van…